Szilva a világ körül

Ma a rovid nicaraguai tartozkodasunk utan megerkeztunk Costa Ricaba, ami egy kicsit masik vilag. Rendezettebb, a buszok peldaul nem veletlenszeruen, hanem menetrend szerint jarnak, az emberek beszelnek angolul is, es a tobbi. Az utobbi harom napunk nagyon sok buszozassal es egyeb kozlekedesi eszkoz hasznalataval telt. Eloszor is Granadabol elbuszoztunk eloszor Rivas-ig, egy igazi csirkebusszal. Ezek regi amcsi iskolabuszok, amiket mar alapban leamortizalva kaptak a nicak, es hat szerintem min. 3 evtizede hasznaljak mar oket a legkevesbe sem jo korulmenyek kozott. Csirkebusznak pedig azert hivjak oket, mert altalaban a helyiek mindenfele termenyeket es allatokat is szallitanak rajta. Szoval egy ilyen helyi jarmuvel jarmuvel jutottunk el Rivasig, ahol is megszavaztunk egy kis kenyelmet magunknak, meg persze hogy rovidebb is legyen az ut, es fogtunk egy taxit San Juan del Surig, a Csendes Ocean partjara.

Rovid hotelkereses utan egy ir-nica vegyestulajdonban levo hotelbe kotottunk ki, mint kiderult, a tulaj no 5 eve jott Nicaba, es beleszeretett mind az orszagba, mind a mostani ferjebe es jol ott ragadt. A lecuccolas utan kaptunk egy isteni kavet az ir nocitol, ami nagy szo itt, mert hiaba itt termelik a vilag legjobb kaveit, valahogy itt csak nescafebol lehet kavet inni, de abbol is a helyi porkavebol, nem am az igazi Nescafebol.

Ez az utolso reggelunk Granadaban, mindjart indulunk tovabb San Juan del Sur-be, a Csendes Ocean partjara. Itt most reggel 7 ora van, meg mindig a CET szerint mukodunk, ami azt jelenti, hogy nagyon koran, itteni ido szerint 9-kor lefekszunk aludni, reggel meg mar 6-kor fent vagyunk. Ez jo, mert itt este 6-kor mar sotet van, igy sok idonk marad a programokra.

A kovetkezo napot Granada szepsegeinek felfedezesevel toltottuk. Voltunk sok templomban, koztuk a foteri szekesegyhazban, a San Francisco kolostorban, ahol vagy nehany spanyol idok elotti szobor. Voltunk egy regi korhazban is, aminek a nagy reszet mostanra szetlopkodtak, jaj bocsanat ujrahasznositottak hazepiteshez, igy eleg vadromantikus legkore van. A legjobb viszont a La Merced templom volt, eloszor is van benne egy kekszemu Jezus szobor, muanyag baranykaval a kezeben, amit en eloszor kiskutyanak neztem:-) Aztan fel lehet maszni a tetejere, ahonnan nagyon szep kilatas nyilik a varosra, a Nicaragua toval a hatterben.

Hola, que tal? Most mar minden nagyszeru, de az elso napot egyedul toltottem itt Nicaraguaban. Utitarsaim, akik a British Airways kesesenek jovoltabol lemaradtak a csatlakozasunkrol Miamiban, szombat delutanra ertek be engem Leonban.

Szoval nalam a repulesekkel semmi gond nem volt, minden rendben ment, amig meg nem kaptam az sms-t Kasiaektol, hogy nem erik el a gepet Miamibol Managuaba. Hat nem voltam boldog, hogy az elso estet es pont a managuait egyedul kell toltenem, meg hat egy halom penzt elsmseztunk, mire kitatlatuk, hogy akkor hol is talalkozunk. Ugyanis Managua nem egy kifejezett turistahely, en nem is akartam ott a kelletenel tobb idot eltolteni, foleg egyedul. Igy aztan miutan reggel (inkabb hajnalban, meg az otthoni ido szerint mukodom) felkeltem, megbeszeltuk, hogy az utitervnek megfeleloen Leonba megyunk, en mar reggel persze, ok meg jonnek, ahogy tudnak.

Néhányat kell már csak aludni és indulunk a következő utunkra, ezúttal megint Közép-Amerikában keressük a kalandokat. Nicaraguát, Costa Ricát és Panamát próbáljuk felfedezni.

A térkép mutatja az tervet, remélem minél több minden belefér az időnkbe. A kékkel jelzett helyekre mindenképpen el szeretnénk jutni, a sárgákat pedig majd meglátjuk.

Managuába érkezünk, de ott nem töltünk sok időt. Nicaraguában Leon, Granada, Masaya és Catalina városokat nézzünk meg, meglátogatjuk a Masaya vulkán kráterét, az Ometepe szigetet, végül San Juan del Sur-ben, a Csendes-óceán partján pihenünk egy kicsit, mielőtt tovább indulunk Costa Ricába.