N
a, eloszor is a cimvalasztas: tegnap este fiohagymas-vajas sult bekakat ettem. Nem am bekacombot, hanem egy egesz bekat, szerencsere fel volt darabolva. Az elejen kicsit aggodtam, mikor mondtak, hogy egy egesz bekarol van szo, de biztositottak, hogy semmi bensoseg vagy bor nincs mar rajta, gondoltam, megnezem milyen, ha ranezesre nem tudom megenni, akkor majd rendelek mast. De nagyon finomnak es etvagygerjesztonek bizonyult, mindenkit csak biztatni tudok, hogy probalja ki.
De vissza az elozmenyekhez: Ninh Binh kornyeken meg egy napot toltottunk el, es megneztuk a Cuc Phuong nemzeti parkot. Ez Vietnam egyetlen megmaradt eredeti tropusi oserdeje. A parkig egy berelt kocsival mentunk, termeszetesen soforunk is volt hozza. A jegyunkhoz kaptunk egy terkepet, amin semmilyen tavolsag nem volt jelolve, igy rakerdeztunk, hova lehet kb. 3 ora alatt elsetalni. Rogton ki is derult, hogy amit mi egy kisebb tavolsagnak gondoltunk, az kb. 20 km! Ugyhogy kocsival mentunk tovabb a nemzeti park kozepebe, ami egy kicsit furcsa, nem? Ott aztan kivalasztottunk egy turautvonalat, ami eleg kemenynek bizonyult. Egy csomot kellett felfele maszni, amit kifejezetten nem szeretek, de az oserdo nagyon szep volt. Szerencsere pont pillango rajzas idejen erkeztunk, csak ugy repkedtek korulottunk a kulonbozo szinu gyonyorusegek. A vegere jol elfaradtunk, ugyhogy nagyon tudtuk ertekelni, hogy beulhettunk a kenyelmes autoba.
Ninh Binhbe visszaterve kikisert minket a hotelbol valaki a foutra es leintett nekunk egy buszt vissza Hanoiba. Hat, nagyon helyi volt a busz, es az eddigi legorultebb sofor vezette. Hajtott, mint az allat, ugy valtogatta a savokat, hogy nem is tudtuk kovetni. Az odafele 3 oras utat kevesebb, mint ket ora alatt tettuk meg. At is vette az eddigi legorultebb sofor cimet az eddigi csucstarto Colon - Protobello urgetol, pedig ott a busz diszitese es az ordito zene is adott hozza a dolgokhoz. buszon, mint minden rendes harmadik vilagbeli orszagban volt egy kulon jegypenz szedo fiu. Hat, ot teljesen megbovultuk, leult az elottunk levo ulesre es eleg gyakran hatrafordulva leplezetlenul nezegettett minket. Altalaban a turistak erre a kornyekre szervezetten jonnek, szerintem meg nem volt szerencseje a praxisaban turistakhoz a buszan, plane nem lanyokhoz. Beszelgetni is probalt, de mivel o nem tudott angolul, mi meg vietnamiul, igy ez nem vezetett sehova.
Eleg keson ertunk vissza Hanoiban, nagyon ehesen, mivel egesz nap alig ettunk. Ezt rogton be is potoltuk a szemben levo etteremben, ami szerencsere a legjobb Hanoiban, legalabbis szerintunk. Jarnak ide helyiek is sokan, ugyhogy biztos van benne valami :-) Pedig benne sincs a Nagy Konyvben!
Masnap reggel, vagyis tegnap elindultunk a Halong obolbe, idotakarekossag miatt most szervezett formaban. Jo hosszu oda az ut, 3 ora, pedig alig 100 km! Jol el is faradtunk mire odaertunk, mert rettentoen kenyelmetlen volt a busz; raadasul, mire beszalltunk a hajoba esni kezdett az eso! Ez nagyon nem volt jo, mivel az obolben semmit sem lehetett latni az elejen az UNESCO vilagorokseg karsztsziklakbol, amikbol van vagy ezer szerteszet szorodva. Szerencsere kb. negyed ora mulva elallt az eso, es kitisztult az ido, de akkor szerencsenk nem volt, hogy a nap is kisusson. Nem baj, igy nagyon misztikus es titokzatos volt az egesz. Ahol kikotottunk, az egy uszo halfarm volt, meg lehetett nezni a kulonbozo tenger gyumolcseit, amit nagyjabol eddig a tv-ben es a tanyeromon lattam. A legviccesebb a tintahal, foleg ahogy mozog :-)
Utana hajokaztunk meg egy kicsit, vegul egy cseppkobarlangot latogattunk meg. A kovek itt teljesen feherek voltak, es a barlang is nagyon tagas volt, katedralis hangulata volt. Helyenkent meg is vilagitottak oket, igy engem az osszhatas a Sagrada Familia belsejere emlekeztett. Este jo keson ertunk megint Hanoiba, de azert a fent emlitett bekaeves meg belefert :-)
Ma mar csak vasarolgattunk, beszereztunk nehany eddig lemaradt szuvenirt. A nap legerdekesebb esemenye a szallodank elott zajlott meg reggel. A szemelyzet ugyanis megprobalt egy eleg nagy hutoszekrenyt a robogora kotozni, hogy miert az nem tudom. Meg azt sem, hogy hogy gondoltak, hogy ez igy menni fog. Ketszer is nekifutottak, de a huto olyan nagy volt, hogy ketharmada lelogott a robogorol. Amikor probaltak egy kicsit tolni, hogy megnezzek megy-e a dolog, rogton dolt lefele az egesz :-)
Ma este meg a sarkon, mikozben vacsoraztunk, megjelent egyszer csak egy pasi egy hatalmas hangszoroval, benyomta a zenet es elkezdett karaokezni. Sajnos csak egy szam erejeig maradt, mert csorgott a mobilja es villamgyorsan elhuzta a csikot a berendezessel egyutt. Hat, ilyen Hanoi, csupa meglepetes.
De sajnos holnap reggel mar indulunk is haza, egy hosszu Hanoi-Moszkva-Varso-Budapest ut var ram, varsoi ottalvassal, termeszetesen Kasia-nal. Akkor igy utoljara mindenkinek boldog Husvetot, az iden nalam kimarad a sonka, hacsak anyukam azzal nem var ram...
