Első pár napunk Brazíliában valójában nem is csak Brazíliában telt, voltunk még Argentínában és Paraguayban is! Ugyanis az Iguazu vízesésnél találkozik ez a három ország, így ez jó alkalom volt arra,hogy végiglátogassuk mindet:-) Persze ez elég komolytalan így, de legalább most van egy csomó pecsét az útlevelükben, lehet vele villogni ;-) Igaz, Paraguayban nem kaptunk, mivel a hatar 30 km-s korzeteben nem adnak :-(
Szóval, hogy az elején kezdjem egy igen hosszú repülőút után érkeztünk meg Foz do Iguacu-ba, ami egy brazil városka a vízesésektől 13 km-re. Ehhez kb. 26 óra repülés és három átszállás kellett, így elég fáradtak voltunk, mire elértünk szombat délután. Nem is nagyon csináltunk már aznap semmit, kicsit körülnézünk, ettünk egyet, és viszonylag hamar nyugovóra tértünk.
A város elég lehangoló, nem sok ötletet vittek a tervezésbe. Nincs is olyan kifejezetten, hogy központ, itt-ott néhány étterem, aztán boltok, aztán egy nagy üres telek, néhány ház, majd megint ugyanez elölről. Szóval a kellemes esti sétákra meg várnunk kell. Igaz nem is ezért jöttünk ide, hanem a vízesés miatt:-)
Ami viszont teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A vízesésen Argentína és Brazília osztozik, és mindenképpen érdemes megnézni mindkét oldalt. Az argentín oldalon közelebb lehet menni az egyes részekhez, míg a brazil oldalon jobban lehet látni a sok vízesésből összeálló tájat.
Mi első nap az argentín oldalt néztük meg, mivel későn keltünk, és a fények ott délután jók a látvány élvezetéhez és persze a fényképezéshez. A késői reggeli után felszálltunk egy az argentín oldalra tartó buszra, és elindultunk. Megérkezni csak kb. 2 óra múlva sikerült, pedig nincs messze a két hely egymástól! Csakhogy, a helyi busz egyszer csak megáll a határ brazil oldalán, ahol a turistáknak le kellett szállni, kilépő pecsétet szerezni. Viszont a busz nem vár meg, hanem a következő, kb. 20-30 perc múlva érkezőre kell felszállni. Szerencsére az már megvárt minket, amíg az argentín pecsétet megkaptuk. Apropó, a magyar útlevelemet eddig mindenhol nagy csodálkozva nézhetik:-) Szóval a határtól folytattuk utunkat Puerto Iguazuba, ahol is át kellett szállnunk a nemzeti parkba tartó buszra. Mire végre megérkeztünk, jóval később volt, mint amire számítottunk, ráadásul meg itt sem értek véget a nehézségek. Nálunk nem volt peso, gondoltuk egy napra nem váltunk, viszont se brazil reállal, se kártyával nem lehetett a belépőert fizetni. Végül aranyáron vettünk két vizet, mivel a boltban pesoban adtak vissza, így lett helyi valutánk.
Gyorsan megérdeklődtünk mit érdemes megnézni, de végül is szerencsére minden útvonalat sikerült bejárni, amit tervezünk. A legjobban az tetszett, amikor felülről megnéztük a vízesések közül a legnagyobbat, amit az ördög torkának neveznek. Amikor először megláttam a kilátóból, ami meglehetősen közel van hozzá, szo szerint elállt a lélegzetem. Egyébként, ha az ember sokáig bámul a vízesésbe, egészen hipnotikus állapotba lehet kerülni. Fel is vettem videóra, hátha jó lesz stressz ellen:-)
Masnap a brazil oldalt neztuk meg, ami egy kicsit egyszerubb kalandnak bizonyult. A nemzeti park teruleten, ahol a vizeses van, minden flottul mukodik, kartyaval fizethettunk, aztan egy busszal elvittek kb. ket km-re, ahol kezdodik egy kellemes arnyas ut, ahonnan a vizeseseket meg lehet csodalni. Az ut vegen meg van egy platform, amit konkretan az egyik ag fele epitettek, innen csodalatos latvany nyilt a tegnap mar megcsodalt ordog torka reszre. En a setalgatas utan meg befizettem egy dzsungelseta - hajokazas kombora. Eloszor ertelemszeruen egy kis setat tettunk a dzsungelbe, lattunk nehany allatot es rengeteg pillangot. A seta vegen leertunk a kanyon partjara, kicsit messzebb a vizesesektol, majd oruletes tempoban elindultunk felejuk. Persze a vege az lett, hogy az egyik ala is bementunk es szo szerint csurom vizek lettunk. Persze okosan megsem vittem furdoruhat, ugyhogy az elkovetkezendo orakat eloszor nagyon majd kesobb kevesbe vizes ruhaban toltottem. Ami nem is volt olyan rossz, mivel legalabb nem volt melegem a 35 fokban, marmint annyira :-)
A vizesesek utan meg megneztuk a madarparkot, ahol nagyreszt hatalmas ketrecekben vannak a kulonfele tropusi madarak, ebbol a legerdekesebb az a ketto, ahova be lehet menni kozejuk. Itt a tukanok olyan baratsagosak voltak, hogy kb. 20 centirol lehet oket bamulni. Persze kozelebb en nem mertem menni :-) Estere jol elfaradtunk, mar csak egy jo kis vacsorara volt energiank.
Masnap reggel osszepakoltunk a hotelben, es elindultunk busszal Paraguayba. Ciudad del Este-t tulajdonkeppen csak egy folyo valasztja el Foz de Iguacutol, igy egy hidon atbuszozva mar ott is voltunk. Mivel helyi busszal mentunk, meg a hataron sem allitott meg senki minket, sem a brazil sem, az paraguayi oldalon, igy europai mercevel nehany oraig illegalisan tartozkodtunk egy masik orszagban :-) Ciudad del Este nem egy szep varos, az egyetlen vonzereje, hogy nagyon olcson lehet elektronikai eszkozoket vasarolni. Annyira, hogy majdnem elcsabultam egy tablet iranyaba, de aztan vegul is meggondoltam magam, szoval nem vasaroltunk semmit.
Tegnap este egy ejszakai busszal elindultunk Curitibaba. Ezzel kapcsolatosan persze nem ment minden siman. Meg a hotelunk rendelt nekunk jegyet, es mondtak, hogy kb. 15 perc az ut a buszhoz, ugyhogy gondoltuk elsetalunk addig. Persze a negyed orabol tobb mint fel ora lett, a vegen mar rohantunk a csomagokkal, hogy le ne kessuk a buszt. Csurom vizesen erkeztunk meg, mivel meg mindig kb 30 fok volt este fel 8 korul is. Na, es ilyenkor mi tortenik? Hat az, hogy kb. 40 percet vartunk a buszra, aztan meg kb. 20-t, amig bepakoltak, megmertek es felcimkeztek a csomagokat, mint a repulon. Gondoltuk milyen kis szervezettek, de aztan kiderult, hogy nem egeszen errol volt szo. Miutan nagy nehezen elindultunk, kb. fel ora mulva megalltunk es egy egesz csapat rendor, stb. lepte el az buszt. Mindenhova beneztek, mindenkinek atneztek a cuccat, kiveve a mienket, miutan megtudtak, hogy turistak vagyunk. Na, ehhez kellett a nagy regisztracio, hogy ne tudja senki letagadni a sajat csomagjat. Persze az egyik helyi eronel sikerult is talalniuk valami fura kapszulakat. Ot le is szallitottak, nem is lattuk viszont. De amig mindent leadminisztraltak, addig vagy masfel orat ott alltunk az ut mellett! Persze a sofor utana, hogy behozza a kesest, ugy hajtott, mint a veszett, meg szerencse, hogy nem lattuk a kinti vilagot az ejszaka miatt, igy nem voltunk teljesen betojva a sebessegtol :-) Mint ma megtudtuk itt Curitibaban, az Iguacu varostol Curitibaba vezeto utvonal Brazilia nagy drogcsempesz utvonala, es teljesen normal ugymenetnek voltunk reszesei!
A mai napot mar Curitibaban toltottuk. Ez egy nagyon rendezett es modern varos, par regi hazzal a kozpontban, amiket viszont nagyon szepen felujitottak es sokfele szinure festettek. Megneztuk meg az Oscar Niemeyer muzeumot, ami nagyon modern, leginkabb egy szemre hasonlit. Ez az epitesz arrol hires, hogy Brazilia varosban o tervezte a legtobb epuletet. A muzeum mogott pedig a varos kozepen egy nagyon kellemes park van, ahol egy skanzent hoztak letre, a lengyel bevandorlok emlekere. Nagyon sok lengyel vandorolt ide Curitibaba es kornyekere. Talalkoztunk is a skanzen vezetojevel, akivel Katarzyna jol elbeszelgetett, termeszetesen lengyelul.
Na, a vegere meg irok egy kicsit a kajakrol is. Eddig ket fele helyen voltunk, az egyik egy svedasztalos jellegu, ahol is egy bizonyos osszegert annyit ehetsz, amennyit akarsz a valasztekbol. Vannak salatak, husok, bab, rizs; egesz finomakat lehet viszonylag olcson enni. Meg az az elonye, hogy tobbfele dolgot meg lehet kostolni. A masik fajta hely a churrascaria, a husimadok foldi paradicsoma. Itt aztan nem viccelnek a husevessel! Az alaphelyzet hasonlo, mint a masik helyen, van egy svedasztal, onnak lehet a fenti dolgokat valogatni. Na, es itt jon a lenyeg. Idonkent jon az asztalodhoz egy helyi ero, frissen grillezett kulonbozo husokkal es ha tetszik, akkor levag belole neked egy darabot. Nem viccelek, az egyik helyen 8 kulonfele hust kostoltam meg, es csak azert nem tobbet, mert egyszeruen nem birtam tobbet enni! Szoval nem kifejezetten vegetarianusoknak valo Brazilia :-)
Egyelore ennyi, igyekszem hamarosan megint jelentkezni. Bocsanat az ekezetek valtakozasaert, az elejet a mobilomon irtam, de annyira lassan megy ott, hogy elfogyott a turelmem :-)
