Par napja Curitiba-ban hagytam abba az elmenybeszamolot. Azota mar jo sok minden tortent velunk, most pl. az orszag egy egeszen masik feleben vagyunk, Minas Gerais allamban, Ouro Preto varosban. Sajnos nem tudok annyiszor irni, mint szeretnek, mert itt az internet helyzet eleg siralmas. Wifi eddig majdnem minden szallasunkon volt, de egyszeruen nem tudok ilyen sokat irni a telefonomon, mert iszonyat lassu. Internet cafet meg eleg nehez talalni. Ennek az uzenetnek is nekialltam a telefonomon (azok az ekezetes reszek) de hamar elfogyott a turelmem :-)
De hogy panaszkodas helyett inkabb folytassam a beszamolot, egy kicsit visszaugorva az idoben, meg mindig Curitiba-t bázissal használva kirándulást tettünk Morretesbe. Ez egy hegyek által körbezárt kisváros a Mata Atlantica területén. Az utóbbi egy nagyon régi trópusi és szubtrópusi esőerdő (regebbi, mint az Amazonas), amely régen Brazília egész atlanti partvidékén végighúzódott, de ma már csak részletekben maradt meg a civilizáció terjeszkedése miatt.
A városkához két felé úton lehet eljutni, kiránduló vonattal, ami látványosabb és busszal, ami viszont 3x gyorsabb. Mi úgy döntöttünk, a legjobb, ha mindkettőt kipróbáljuk. Reggel elindulunk a vonattal, ahol is meglepődve tapasztaltuk, hogy nőnap van, mivel ennek alkalmából a női utasok kaptak egy kulacsot, ami nagyon praktikus ajándék.
A vonatút nagyon látványos volt, majdnem 4 órán át hegyen- völgyön, viaduktokon keresztül jutottunk el az úticélunkhoz. Néha egészen a szakadék szélén ment a vonat.
Maga Morretes kicsi, de nagyon kedves hely. Sétáltunk a városban, a folyóparton, sőt még egy nagyon kedves kis temetőbe is bementünk. Megkóstoltuk a helyi specialitást, a borreado-t, ami egy speciális cserépedényben elkészített hús. Hát eddig egyetlen országban sem ettünk ilyen rossz helyi különlegességet:-) Mindegy, minden nekünk sem jön be azért!
Még séta közben találkozunk egy brazil sráccal, botor módon tőlünk kért (volna) útbaigazítást. A visszafelé tartó buszon pont mellénk keveredett, úgyhogy beszélgetni kezdtünk. Kiderult, hogy most koltozik Curitibabol Morretesbe, mert muvesz es ott sokkal jobb lesz neki. Sokat mesélt Brazíliaról, aztán mikor visszaérkeztünk Curitiba-ba, még tovább beszelgettunk. Elvitt minket egy falmaszo klubba, es hat addig-addig mondta, hogy probaljuk ki, hogy engem ravett. Egesz jol ment eloszorre is, tetszett is, lehet, hogy ha hazaerek ez lesz a kedvenc sportom :-)
Masnap, meg mindig Curitibabol, kirandulast tettunk Paranagua-ba, ami egy kis varoska az ocean partjan, pontosabban egy obolben, szoval a nyilt tengert meg nem lattuk. Nagyon kis aranyos hely volt, igazi latin amerikai hangulattal, amivel eloszor talalkoztunk az utunk soran. Rengeteg szines kis hazacska, palmafak, uvolto zene, tenfergo emberek, szoval igazi tropusi eleterzes. Csavarogtunk egy kicsit, aztan ettunk megint egy olyan svedasztalos helyen, itt meg kis rakocskakat is lehetett valasztani. Meg persze rengeteg hust, mint mindig :-) Ja es ittam acerola juice-t, eleg finom volt, bar meg azt mindig nem tudom, hogy is nez ki egeszben ez a gyumolcs :-)
Miutan visszaertunk Curitiba-ba, el is indultunk a repterre, mivel a kovetkezo allomasra reszben repulovel terveztuk az utat. Eloszor elrepultunk Belo Horizonte-ba. A repulot eppen hogy elertuk, mivel akkora dugo volt a varosban, hogy 1 ora nem volt eleg, hogy kierjunk a repterre, ami eleg messze is van. Rohantunk becsekkolni, aztan a bizonsagi ellenorzes, meg pisilni se volt idonk, maris a gepen voltunk, gyakorlatilag fel ora alatt. BH-ba idoben ertunk, igy elertuk a Diamantinaba indulo ejszakai buszt, sot meg egy kicsit nezelodhettunk is a buszpalyaudvaron. Rengeteg ember es ejfelkor 28 fok volt!
Az ejszakai busz palyafutasunk egyik legrosszabbja volt. Az ut nagyon katyus, plusz volt valami idegesito sipolas egesz vegig a buszban. Legkondi meg semmi - itt vagy tulzasba viszik, vagy egyaltalan nem hasznaljak. Eddig csak egy busz volt, ahol kellemes huvosseget tudtak vele elerni :-)
Diamantinaba reggel 5-re ertunk oda, es az elkovetkezendo masfel orat hulla faradtan szallaskeresessel toltottuk. Mivel meg hajnal volt, nem mindenhol voltak nyitva a szallasok, meg hat nehez is itt megfelelo aru szobat talalni. Az arakrol majd meg irok kesobb kicsit bovebben. Szoval vegre talaltunk egy szallast, kialkudtunk meg egy extra reggelit aznapra es utana pihentunk egy kicsit. Del korul elindultunk megnezni a varost, ami gyonyoru. Dimbes dombos, nagyon cuki kolonialis kis hazacskakkal es egy rakat templommal. Az hogy dimbes-dombos, termeszetesen azt jelenti, hogy jelentos mertekben elfaradtunk a fol-le maszkalastol. Egyebkent a hely arrol hires meg, hogy itt szuletett az egyik nagy brazil elnok, Kubitshek (cseh szarmazasu). Pont hetvegen voltunk ott, ugyhogy elkaptuk a szombati szokasos vasart, ahol a kornyekbeli vaganyok is tiszteletuket tettek, lovon. A piac elott tettek az agyukat, csajoztak soroztek. Egy ideig neztuk oket, aztan inkabb folytattuk a varosnezest. Persze kesobb pont akkor futottunk ossze veluk, amikor kilovagoltak a varosbol, csak elobb meg fenykepezkedtek az elnok szobranal, nana, hogy lohaton. Este egy nagyon finomat ettunk: csirke volt megsutve egy agyagedenybe, nagyon finom fuszerezessel. Rizzsel, polentaval es az elmaradhatatlan babbal talaltak.
Masnap delelott meg mindig Diamantinaban toltottuk, eleg lazan. A hotelunkhoz kozel volt egy agrimercado, vagyis a kornyekbeli termelok hoztak oda a termenyeiket, es kozben egy kis politikai gyulest is megejetettek. Erteni nem sokat ertettunk, de erdekes volt latni. Ja, mar tudok am nehany nagyon fontos mondatot portugalul! Delben felultunk a buszra, es Belo Horizonte-i atszallassal megerkeztunk ide, Ouro Pretoba. BH-ban elkezdett esni az eso, amit azota csak rovid idokre hagy abba. Nem volt valami fenyes dolog esoben szallast keresni, szerencsere a buszpalyaudvarrol egy kedves fiatalember es a mamaja behozott minket a kozpontba, kulonben csurom vizesek lettunk volna.
A mai kalandjainkrol a kovetkezo reszben meselek majd. Inkabb most egy par szot masrol. Az itteni emberek nagyon kedvesek es segitokeszek, viszont NEM beszelnek angulul. Nemelyik beszel spanyolul, de abbol sem sok van. Ugyhogy en spanyolul beszelek hozzajuk, nehany szot mar portugalul mondva, ok meg akkor rakezdenek portugalul :-) Eddig azert mindent sikerult elintezni ezen a keverek nyelven! Ezen kivul meg megemlitenem, hogy ennyifele kulonfele embert egy orszagban en meg nem lattam. A nagyon szoken kivul minden borszin es hajszin jelen van, az arcvonasok is nagyon kulonbozoek. Igy itt fel sem telelezik rolunk, hogy nem brazilok vagyunk, akar azok is lehetnenk. Ja, meg ket voroshaju, feherboru lanyt is lattam, pedig az otthon is eleg ritka!
A masik, hogy ez egy eleg draga orszag. A buszjegyek meg talan dragabbak is mint otthon, a kajak kb. ugyanolyan arban vannak, es a bolti arak is hasonloak. Szo sincs itt az eddig utazasok alatt tapaszatalt 20-25 dollaros szallasokrol, inkabb altalaban 50-60 dollarba kerulnek, es akkor meg jol utana is kell jarnunk. De azert elvezzuk am az itt toltott idot!!!!!
Igyekszem legkozelebb hamarabb jelentkezni, mar ha a technika is megengedi.
