Sapaban toltott masodik napunkon ismet motorra ultunk, hogy elmentjunk egy kornyekbeli faluba, ahol egy Red Dzao nevu helyi kisebbsegi torzs el. Komolyan mondom nektek kezdem megkedvelni a robogozast, pedig regebben hallani sem akartam rola, hogy valaha is motorra uljek. De most nagyon tetszik, mondjuk itt a hegyek kozott sokkal izgalmasabb es latvanyosabb, mint mondjuk otthon, de meg felelmetesebb is egyben. Na, szoval, a faluban talalkoztunk nehany helyi asszonysaggal, az egyik nagyon aranyos volt, beinvitalt a hazukba is, megmutatni hogy elnek. Hat nem tul jol. A haz maga marha nagy volt, de a fabolt keszult falakon es a hullampala teton kivul nem sok minden volt benne. Futes plane nem, pedig Sapaban meg ilyenkor is huvos van este, telen pedig a ho is elofordul.
Dumicsiztunk egy kicsit, aztan nyilvan elokerultek a sajat kezzel keszitett szuvenirjei, es addigra annyira megsajnaltam, hogy vettem anyunak valami teritot. Hat, a cinikus enem azt mondja, hogy ez bizony igy volt kitalalva eredetileg is, marmint, hogy az ember sajnalatbol vegyen valamit, de hat ugy voltam vele, hogy egyszer belefer hulye turistanak lenni, meg kulonben is, mi nekem az a 7 dollar, nekik meg lehet, hogy jo ideig meg van belole a kajajuk. Viszont nagyon edes volt a csaj, mert nem pattant le rolunk rogton, meg elkisert egy kicsit setalni, kozben meselte, hogy a feret a szulei valasztottak es eloszor nem is szerette, de most mar OK. Mondjuk abbol a hangsulybol, amivel ezt mondta, nem tul sok szerelmet veltem kihallani. Azt is meselte, hogy egesz nap a kukoricafoldjukon dolgoznak, es kozben o meg szuvenireket is gyart. Ebbol probalnak ok, meg a harom gyerek megelni. Hat, nem tul vidam...
Mivel sajnos kozben elegge befelhosodott az ido, mar csak a varoska kornyeken setaltunk egy kicsit, pedig el akartunk menni motorral arra a latvanyos szerpentinre, amin feljottunk a hegyekbe. Viszont a varostol 5 perc setara is gyonyoru kilatas volt, teraszos rizsfoldek, szemben Vietnam legmagasabb hegycsucsa es egy kisebb csucsra felkapaszkodva Sapa. 5 ora fele elindultunk vissza Lao Cai-ba, ahonnan a vonatok indulnak. Utkozben meg kellett allni kereket pumpalni, mert a sok turista meg a csomagok nagyon leterheltek a minibuszt. Mondjuk gondolom elofordult mar, hogy ennyi turistat szallitottak, de a sofurunk nagyon meglepettnek tunt ettol a tenytol. Mire odaertunk az allomasra, mar jo ehesek voltunk, igy beultunk egy nagyon helyi restibe, de eleg jo volt a kaja, es egyelore semmi bajunk tole :-) Nagyon erdekes volt az utazokozonseg, a turistak mellett volt egy rakas helyi is, az egyik csapat mar jol be is sorozott, biztos vicces lehetett veluk utazni egy vonatkabinban :-)
Az ejszakai vonatozast egesz jol birtam, ugy latszik mar megtanultam, hogy kell aludni. Majdnem vegigaludtam, csak egyszer megalltunk valamiert, es akkor felebresztett a 4-es kupeban egyetlen pasi horkolasa. Hajnali fel hatra ertunk vissza Hanoiba, ahol is eltaxiztunk a szokasos hotelunkhoz, ahol be volt igerve egy reggeli, meg 8-ra egy busz Ninh Binh-be. Utkozben eloszor lattuk az ebredezo Hanoit, eleg furcsa volt a rengeteg auto-motor-bicikli nelkul. Lattunk az ovarosi tonal thai-chi-zo embereket, es az eddigi legviccesebb motorost: a motorjara volt kotve kb. 4-5 frissen levagott diszno, meg veres volt a belsejuk es a kanyarokba lengedeztek jobbra-balra. Sajnos nem voltunk eleg gyorsak a fenykepezogeppel, pedig ez lett volna az utazas legjobb fotoja!
A hotelhez erve dobbenten vettuk eszre, hogy lakattal ossze van zarva az ajto, megpedig kivulrol. Addig is, mig kiderul, miert, beultunk a szemben levo etterembe egy kavera. Nemsokara jott is a szemelyzet, kilakatolni a hotelt, pedig mar a legvadabb gondolataink tamadtak, pl. hogy Mr. Hung elsikkasztotta az osszes befizetett turapenzt meg ilyenek. Akkor arra gondoltunk, hatha ures volt a hotel, azert zartak be igy ejszakara, de nem, elkezdtek kijonni egyszer csak vendegek! Gondolni sem merek ra, mi lenne tuz eseten, de szerencsere a mi szobank az elso emeleten van, es erkelye is van, ahonnan ilyen esetekben nagyszeruen at lehetne maszni a szomszed haz erkelyere :-)
8 korul el is indult a busz. Igazabol ez egy szervezett tura busza volt, amivel elhoztak minket idaig, aztan kesobb emiatt erdekesen is alakultak a dolgok egy kicsit. Kepzeljetek, csak az, hogy kierjunk Hanoibol masfel oraig tartott! Igy eleg kesve erkeztunk el Ninh Binh kozelebe, ahol is mondta az idegenvezeto, hogy ok itt elkanyarodnak, menjunk tovabb taxival, ez mar NB. Mondjuk epp 10 meterre lattam egy tablat, hogy meg 6 km, amit meg is mondtam neki. Mondta, hogy OK, akkor haromnegyed ora mulva tudnak minket tovabb vinni, mert ok most mennek megnezni Vietnam regi fovarosat (kb. 1,000 evvel ezelottrol). Hat, mondom neki, vegul is mi is eppen oda is keszulunk, ugyhogy vegul is lett egy ingyen fuvarunk Hoa Lu-ba. Megvizitaltuk a ket epen maradt pagodat, aztan elhoztak minket es majdhogynem a kinezett szalloda elott tettek le, pedig nem is mondtuk nekik. Innen mar egyedul boldogultunk.
Mivel tegnap reggel ota nem zuhanyoztunk, gyorsan tulestunk ezen, aztan ettunk es negyed haromra mar itt is volt ertunk ket motoros, hogy elvigyen minket Tam Coc-ba. Tam Coc tulajdonkeppen egy olyan terulet, ahol egy folyo rizsfoldek es gyonyoru hegyek kozott kanyarog, neha egy barlangon keresztul. Itt kb. 2 orat lehet hajokazni. A csonakok evezoit a helyiek (legtobbszor nok, de a mienk kivetelesen pasi volt) labbal hajtjak, ugy mintha az a kezuk lenne, ha ertitek mire gondolok. Eleg vicces latvany :-) Szoval csonakaztunk 2 orat, aztan meg elrobogoztunk egy pagodat megnezni, ami a hegy oldalaban volt felig egy barlangba bevesve. Ezt eleg erdekes volt, de mar egy kicsit kezd sok lenni a pagodabol :-)
Azt meg talan nem irtam, hogy a helyiek nagyon vallasosak, kommunizmus ide, kommunizmus oda. Szinte minden boltban, hotelben van egy kis szentely, kis buddha szoborral, fustolokkel es kulonbozo felajanlasokkal, mint pl. etel, Coca Cola vagy a hamis penzek, amirol mar irtam. Van amikor az utcan kezdenek el ajtatoskodni, ha egy templom kozelebe ernek, ami legtobbszor osszetett kezzel meghajlasban ki is merul. Erdekes meg, hogy a "rendes" temetok mellett nagyon sok olyat latunk, hogy a rizsfoldek kozepen van egy ket sir, neha egesz nagyon, pagoda stilusu epuletnek alcazva.
A vegere meg egy vicces dolog: a vietnami nyelvtudasom nagyon hasznosnak bizonyult a multkoriban, pedig csak negy szot tudok, szia, koszonom, nem es a negyedikre mindjart feny derul. Szoval, gondoltuk megkostoljuk a helyi alkoholspecialitast, a rizsbort, alias rice wine-t. Mondjuk a boltban, hogy mit szeretnenk, eloszor rendes angollal. Nem erti, mutogatja, hogy rizst kerunk enni? Nem-nem. Probalkozunk ugy mondani, ahogy ok szoktak, "rajvaj", hat igy sem megy... Egyszer csak bevillan nekem, hogy hogy is lattam ezt leirva az utikonyvben, es hat amennyire tudtam, probaltam kiejteni, ami nem konnyu, mert ez a neve vietnamiul: ruou. Es lassatok csodat, a pasi rogton megertette mirol van szo! Hat ilyen jol tudok mar vietnamiul! :-) Egyebkent jo volt a rizsbor, bar en inkabb palinkanak hivnam, ha az erejebol indulok ki!
